Az alállomás villámvédelme A vonali villámvédelemhez csak részleges villámvédelem szükséges, vagyis a vezeték fontosságának megfelelően csak bizonyos szintű villámállóság szükséges. Az erőműhöz pedig az alállomás teljes villámállóságot igényelt. Az erőművekben és alállomásokban bekövetkező villámbalesetek két aspektusból származnak: villámcsapás közvetlenül az erőművekbe és alállomásokba; A távvezetékeken bekövetkezett villámcsapások villámhullámokat generálnak, amelyek útközben megtámadják az erőműveket és az alállomásokat. Az alállomás közvetlen villámcsapás elleni védelme érdekében villámhárítókat, villámhárítókat és jól lefektetett földelőhálókat kell felszerelni. A villámhárítók (huzalok) telepítése során az alállomás minden berendezését és épületét a védelmi tartományon belül kell tartania; A védőtárgy és a levegőben lévő villámhárító (huzal) és a föld alatti földelő berendezés között is elegendő helynek kell lennie az ellentámadás (fordított villanás) megelőzése érdekében. A villámhárító felszerelése független villámhárítóra és keretes villámhárítóra osztható. A függőleges villámhárító tápfrekvenciás földelési ellenállása nem lehet nagyobb 10 ohmnál. Az áramelosztó egységek szigetelése 35 kV-ig bezárólag gyenge. Ezért nem keretes villámhárítót célszerű beépíteni, hanem önálló villámhárítót. A villámhárító földalatti csatlakozási pontja és a fő földelő hálózat, valamint a fő transzformátor földelési pontja közötti elektromos távolságnak 15 méternél nagyobbnak kell lennie. A főtranszformátor biztonsága érdekében villámhárítót nem szabad a transzformátor ajtókeretére felszerelni.

---

Feladás időpontja: Dec-05-2022